Szerző: Dr. Lévai Antal ügyvéd | 2026. június 17. | öröklési jog
A 2014-ben hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv két fontos vonatkozásban a gyakorlat igényeihez igazította az öröklési szerződés fogalmát.
Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében – vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében – örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére.
Az egyik változtatás az, hogy érvényes öröklési szerződésnek ismeri el az olyan megállapodást is, amelyben az örökhagyó esetleg tartás nélkül, kizárólag a gondozás fejében teszi örökösévé a szerződő felet. A törvény ezt a lehetőséget nyitja meg és ismeri el az „illetve” (= és/vagy) kötőszó alkalmazásával: „tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében”. Az ilyen szerződések jogi elismerésére komoly társadalmi igény van, mert sok megfelelő anyagi helyzetben lévő és tartásáról gondoskodni képes idős vagy beteg személy is gyakran szorul rá gondozásra és ápolásra, ami adott esetben öröklési, illetve tartási szerződés segítségével kielégítően biztosítható. A gondozás és ápolás tehát önmagában is egyre jelentősebb anyagi értékű szolgáltatás.
A másik változtatás annak a gyakorlati igénynek kíván eleget tenni, hogy az örökhagyó ne csak a saját eltartása, illetve gondozása fejében köthessen öröklési szerződést, hanem a szerződésben – mind életében, mind az öröklés megnyílása utáni időre – biztosíthassa harmadik személynek (például tartásra szoruló gyermekének, szülőjének, házastársának) ellátását is. Ilyen kötelezettség megállapítása történhet az örökhagyó saját tartása mellett, de úgy is, hogy az öröklési szerződés kizárólag a harmadik személy tartását írja elő.
Örökléssel kapcsolatos ügyekben forduljon hozzám bizalommal, ez irodám egyik szakterülete.
Hívjon: +36-70-708-5635