Szerző: Dr. Lévai Antal ügyvéd | 2026. október 15. | családjog
A házasság felbontását követően a család már nyilvánvalóan nem marad teljes, de azt a célt, hogy a gyermek továbbra is mindkét szülőjével a legtöbb időt tölthesse, a váltott gondoskodás intézménye szolgálhatja a legjobban.
Az, hogy a kiskorú gyermek hogyan reagál a szülői felügyelet közös gyakorlásának ezen formájára, elsősorban a gyermek életkorától és a személyiségszerkezetétől (érettségétől) függ. Egy bizakodó és derűlátó környezet (például támogató barátok, pedagógusok) tompíthatja a szülők elválásának negatív hatását. De elfogadott az az álláspont, hogy a kiskorú gyermek alkalmazkodása elsősorban a szülők hozzáállásán és konfliktuskezelési képességén múlik.
A cselekvőképtelen kiskorú gyermek meghallgatása a házasság felbontása iránt folytatott bírósági eljárásban nem kötelező, ha a gyermek maga nem kéri vagy a bíróság nem tartja indokoltnak. De ha a váltott gondoskodásról való egyezkedés során vita alakul ki, akkor indokolt lehet pszichológus szakértő felkérése részben a gyermek és nem csekély részben a szülők vizsgálata érdekében. A vizsgálat eredményét mértéktartóan kell értékelni, jelentős bizonyíték, de csupán egy a többi közül. A tanulmányozott személyek személyiségszerkezetének vizsgálatán és a kötődési viszonyok feltárásán túl fontos szempont, hogy ilyenkor fény derül a gyermek pszichés státuszára és a szülők nevelési alkalmasságára is. Ez összhangban van a kiskorú gyermek mindenekfelett álló érdekével. A bizonyítékok körében helye van még a környezettanulmánynak és a kiskorú gyermek által látogatott oktatási intézmény pedagógiai jellemzésének is.
A véleményalkotásra képes gyermek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a véleményét elmondhassa. Attól azonban mindenképp tartózkodni kell, hogy a gyermek azt érezze, hogy a szülők ráterhelik a döntés súlyát. Általános az a nézet, hogy a gyermeket a vele egy háztartásban élő szülő akaratlanul is befolyásolja, de ez a szülői ráhatás a másik szülő ellen való nevelésben is megnyilvánulhat. A gyermekek hosszú hónapokon keresztül hallgatják a szülők vitáját mindkét oldalról, és mindkét szülő próbálja maga mellé állítani a gyermeket a vizsgálatig. De az is gyakori, hogy a szülők a kelleténél is jobban bevonják a gyermekeket, így a kicsik a meghallgatásokra már fel vannak készítve. Sajnos, nem ritkán tetten érhető a parentifikáció, a kiskorú gyermek túlzott fáradozása és felelősségvállalása. A gyermek feljogosítva érzi magát arra, hogy szót kapjon a felnőttek vitájában, sok esetben ő teszi helyre egyik vagy másik szülőt, esetleg a testvér védelmére is kel valamelyik szülővel szemben. Mindez nagyon szomorú, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a gyermek megszűnt gyermek lenni, és a szülők éretlen konfliktuskezelésének eredményeként a vitákban már felnőtt szerepbe kerül.
Sajnálatos tény, hogy a párkapcsolatok felbomlásának folyamatában az esetek kb. 70%-ban megkérdőjelezhető, hogy a szülők a gyermek érdekét tartják szem előtt. Ehelyett, mindent csak a saját érdekeik szempontjából tudnak megítélni, és mindenkor annak megfelelően cselekednek. Tetteiket érzelmi sértettség, anyagi érdek, bosszú, presztízs és személyiségzavarok motiválják. Ezért váltott gondoskodás esetén az átlagosnál jobb nevelési alkalmasság megállapítása mindkét szülő részéről elengedhetetlen, hiszen a különélő szülőknek nemcsak egyes közös döntéseket kell meghozni, hanem a nevelési feladatokat a jövőben térben és időben megosztva kell megvalósítaniuk.
Családjoggal kapcsolatos ügyekben forduljon hozzám bizalommal, ez irodám egyik szakterülete.
Hívjon: +36-70-708-5635